Rájöttem!

A kultúra mérőfoka a könyv. Az irott szónak több ezer éves hagyománya van, az írásos emlékeken keresztül értesülhetünk róla, hogyan éltek régi időkben az emberek. Rengeteg tudásra derült fény régi könyveken keresztul, pl hogyan kell puskaport csinálni, mivel táplálkoztak Egyiptomban, vagy hogyan hadakoztak a régi királyok.

De milyen nagyra is vannak manapság a könyveikkel a magukat tudósnak tartó emberek! Sok mindent kiolvasnak a könyvekből, olyat is, ami nem is létezik, aztán annyi eszük mégsincs, hogy a komoly problémákat megelőzzék. Össze-vissza írnak manapság mindenféléket, a legtöbb könyvet ráadásul feleslegesen nyomtatják ki, a kutya se olvassa őket! A megfelelő az volna, ha a Környezetvédelmi Minisztérium rendeletben szabályozná, hogy egy évben hány könyvet lehet kinyomtatni, így megakadályozva hogy a szemétnek termeljuk azt a sok papírt.

Bécs nagyon szép város, annak ellenére, hogy tulajdonképpen pont úgy néz ki, mint Budapest. Pontosabban Budapest úgy nézne ki, mint Bécs, ha ugyanolyan emberek laknának benne. És éppen ez a különbség, elég végigmenni az utcán nálunk és Bécsben, rögtön tapintható és szagolható a különbség. Bár az utóbbi időben változik a helyzet, mert Bécsben egyre több a nem született osztrák, de ezek az emberek szerencsére nem a belvárosban laknak általában. Amúgy Bécsben a villamosok pirosak, ami viszont elég nagy hülyeség, mert mindenki tudja, hogy normális esetben a villamos sárga, ez a dolgok rendje. Mindezek ellenére a bécsi kávénak nincsen párja, férfiember ilyet iszik és nem valami olasz löttyöt, azt meghagyja a csajának és a melegeknek.

„Zene nélkül mit érek én?" - éneklik egy híres slágerben. És tényleg az emberi élet nagyon fontos része a zene. Miért is? Talán azért, mert a zene érzelmeket közvetít és az embernek, mégha férfiember is, azért szüksége van a zenére. Jó megfigyelni, ahogy a zene ritmusára elkezd mozogni az emberek lába, legyenek akár kicsik, akár nagyobbak. Talán
ezért is nyilvánvaló, hogy amilyen zenéket hallgatnak a szülők, majd olyat fognak szeretni a gyerekek is. Emlékszem, mi annak idején nagyon sok rockot hallgatunk és most is rajongok ezért a zenéért. Sajnos, nem tudni milyen megfontolásból, egyre kevesebbet hallani a rádiókban jó számokat, olyanokat amilyeneket lehet dúdolni akár az utcán, akár a kocsiban vezetés közben. A jó zenéket sajnos két irányzat szorítja ki. Egyrészt vannak ezek a zeneileg értékelhetetlen számok, amik azáltal válnak népszerűvé, hogy trágár módon beszélnek benne (pl: Dopeman) – ezeket a zenéket magukat keménynek képzelő fickók szokták hallgatni, vagy teljesen összefüggéstelen a szövege (pl: Kispál) – ezt pedig tinilányok szokták hallgatni, akik ettől alternatívnak gondolják magukat. Ezek a szövegre koncentráló zenék.

A másik fajta zene, ami mostanában nagyon népszerű, azok a nyugati zenék magyarítása, ezeket is szeretik a rádiók, mert ezzel együtt lehet reklámozni más nyugati együtteseket. Ilyen a Fresh Viki meg a Baby Sisters, de ilyen volt annak idején a Manhattan és a VIP is. Természetesen most is vannak ilyenek, sőt talán még az Első Emelet is ide tartozik, ahol szegény Flipper Öcsi is játszott. De ezek a zenék, mind a szövegesek, mind a majmolók, nagyon kevés értékkel rendelkeznek, ezért a hallgatásuk inkább káros, mint hasznos.

A nyugati zenék között vannak jó zenék, de azoknak a szövegét még az angolul egyébként jól beszélők sem értik. Pedig a zene és a szöveg elválaszthatatlanok egymástól. Végülis az a lényeg, hogy a zene nagyon fontos része az ember életének, csak sajnos nálunk a rádióban, bizonyos a zenei szerkesztők ízléstelensége és elvtelensége miatt, nagyon kevés igazán jó zenét lehet hallani. A szociológusok lehet, hogy másmilyen zenéket szeretnek, de nem véletlen, hogy a felnőtt, egészséges férfiak az őszinte rockzenére esküsznek.

Elsősorban pénz vagy anyagi javak birtoklását jelenti, de használják egyéb jelentésben is pl. valaki szellemi javakban gazdag stb., de az ilyen gazdagság mit sem ér ha nem lehet pénzre váltani.  A gazdagok azért lehetnek gazdagok, mert sokan vannak a szegények, ha ugyanis mindenki gazdag lenne akkor senki sem dolgozna helyettük. Az ilyen bölcsességeket meg, minthogy a pénz nem boldogít meg hogy nem a ruha teszi az embert a gazdagok találták ki, hogy becsapják vele a szegény embereket. 

A sztereotípia idegen szó, ami azt jelenti, hogy minden hasonszőrű ember egyforma. És bár sok hasonlóság van ember és ember között, azzal a tévhittel, hogy mindenki egyenlő, lehetne vitatkozni. Egyrészt sok fennhéjázó ember érzi úgy, hogy ők egyenlőbbek, és ott tesznek keresztbe ahol nem szégyellnek, másrészt viszont valóban vannak elmaradottabb emberek, embercsoportok, akik nem teljesértékűek az emberi társadalomban. Afrikában, Ázsiában nem egy ilyen törzs él, ezek még össze-vissza mutogatva kommunikálnak, és a földről eszik meg a napi betevőt. Márpedig aki nem tud két értelmes mondatot nyugodtan elmondani, az senki ne tegye magát egy kultúrált emberrel egyenlővé! Tömören szólva, a sztereotípia egy humbug.

India a legmocskosabb ország a világon: milliókat zsúfolnak nyomornegyedekbe, a városokban tehenek grasszálnak az utcákon, mindent elönt a szemét. Nem véletlen, hogy nincs olyan fehér ember, aki Indiában ne kapott volna el valami gyomorfertőzést. És hogy mit adott India a világnak? Hát a kasztrendszert, ami egy elavult, középkori dolog, mint kb. a rabszolgaság, és olyan is van, hogy ha meghal a férj, akkor a feleségét elevenen elégetik. Meg ne feledjük, hogy külön nekünk is küldtek ám egy csomó "kisebbségit". Ott van aztán a kajájuk, ami olyan fűszeres, hogy magyar ember nem is bírja megenni. Mindezek ellenére sokan izgalmasnak találják ezt a szemétdombot, és sok pénzt költenek rá, hogy megnézzék a saját szemükkel. Aztán amikor már ötödik napja megy a hasuk, rájönnek, hogy bölcsebb lett volna otthon maradni.

A japánok sokan vannak, ránézésre teljesen egyformák, ferde a szemük, fekete a hajuk és állandóan a fényképezőiket kattogtatják vagy udvariasan hajlonganak. Ugyanolyan csingcsancsung nyelven beszélnek, mint a kínaiak, és ugyanúgy is néznek ki. Mégis, Japán – a többi távol-keleti országhoz képest - indokolatlanul túldimenzionált, a hozzájuk kapcsolódó mítoszok nagy része már elavult, vagy túlzáson alapszik. Először is, azt tartják róluk, hogy nagyon jók az elektronikában, és a Casio is azért ilyen jó, mert japánban gyártják; holott azokat is Kínában gyártják, mint mindent, amihez olcsó munkaerő kell. Aztán itt van például a szusi őrület. A szusi egyre elterjedtebb Nyugaton, sőt hazánkan is sorra nyílnak a szusibárok, ahol a japán mítosznak köszönhetően egy kis algába csomagolt haldarabért rengeteg pénzt húznak ki az emberek zsebéből. A szamurájaikról is nagyon híresek, de ezeket az atombomba ledobása után betiltották a kamikázéval együtt, és mára már rosszabbul karatéznak, mint a kínaiak, elég, ha megnézünk egy kung-fu filmet. Sajnos a gésák is megszűnőben vannak, akik pedig állítólag a világ legnagyobb kéjhölgyei voltak, például olyan mesterfogásokat tulajdonítottak nekik, hogy felláció előtt direkt forró teát ittak. Viszont, ezekből a legendákból is sokat levon az a tény, hogy az ázsiai férfiak köztudottan kicsi péniszéhez nem kell túl nagy művészet.

Az élősködők lakóhelye, akiknek az a hobbija, hogy packázzanak a tisztességes állampolgárral, és teszik mindezt a mi adónkból. Az embernek ökölbe szorul a keze, hacsak rá gondol, hogy mi folyik a hivatalokban, és ha ne adj isten valamit el kell intéznie, saját bőrén tapasztalhatja meg, hogy a saját pénzéért alázzák meg. El kellene zavarni az össze bürokratát a földekre, meg a bányákba, és akkor megtanulnák, hogy az aktatologatás nem munka! És hogy még jutalmazzák is őket a semmittevésért (hangsúlyozom: a MI pénzünkből!), az mindennek a teteje. Miért áll a hatalom érdekében, hogy ezeket a könyökvédősöket óvják? Ennek például miért nem megy utána egyik firkász sem?!

A kultúra tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ember megtanul késsel-villával enni, le tudja írni a nevét és nem szarik a szobába. Vannak népek, akik ezt aránylag könnyen megtanulták, de vannak olyanok is, akiknek ez még most, a 21. században is komoly nehézséget okoz. Ilyenek például a feketék, az arabok meg a romák (cigányok) is. Ez nem azt jelenti, hogy a többi ember az mind kultúrált: sok honfitársunkkal találkozhatunk nap mint nap az utcán, akik a földre köpködnek, nem mosakszanak és zoknit vesznek fel szandállal. Ezekre az emberekre szokás azt mondani, hogy kár beléjük a kultúra!

Az olaszok nemzeti eledele a spagetti, ami nem sokban különbözik a sajtos-kecsöpös tésztától. Az utóbbit bátran nevezhetjük magyar nevezetességnek, mégsem kürtöljük tele a világot vele, hogy az mennyire finom, mint ahogy azt az olaszok teszik a híres-neves spagettijükkel. Persze ez csak azért alakulhatott így, mert köztudott, hogy a magyar embert sokkal szerényebb fából faragták, az olasz meg olyan, hogy folyton magával van elfoglalva. Pedig ők maguk is olyanok mint a tésztájuk: divatos, ízetlen semmi az egész nép, csakis az önfényezésnek köszönhetik hogy jutottak valamire.

A gondolkodás az ember legjellemzőbb tulajdonsága, számos nagy gondolkodó segítette előre az emberiséget Szókratészen keresztül Descartes-on át, napjainkig. Másrészről viszont, nézve a mai közélet csip-csup ügyein rágódó, kicsinyes és szűklátókörű szereplőit, bizony, elkél a jó tanács,  hogy mivel a gondolkodás a tett halála, nem gondolkodni kéne, hanem cselekedni végre! 

Sokan vitatkoznak azon, hogy sport-e a sakk. Most is sakkolimpiát rendeznek és nemzetek vetélkednek egymással. Nos, ha mindenki a szívére teszi a kezét hamar rájön arra, hogy a sakk egyáltalán nem sport. Soha sem volt semmi köze a sporthoz és most sem az. Az, hogy olimpiai sport tudott lenni, jó lobbijának köszönheti elsősorban, no meg a hagyományoknak. De hát akinek egy csöpp esze is van világosan láthatja, hogy a sakkban nem a testi ügyesség számít, hanem egyszerűen csak a kombinációs készség, ami ugye tanulható. Ahogy egy idős testnevelő tanár úr megállapította, csak az sport, aminek űzése közben nem lehet dohányozni. Hát, sakkozás közben lehet, elég, ha az ember csak kisétál a Keletihez és megnézi azt a sok rosszarcú embert, akik így próbálnak pénzt szerezni, vagy csak azzal ütik el az idejüket, hogy bábuznak.

Sakkozni gyerekekkel viszont érdemes, mert a bábuk és a lépések lekötik őket. Jó szórakozás lehet ez a családnak, főleg mesehallgatás helyett. Felnőtt, egészséges férfiember viszont már nem játszik ilyet, mert a sakknál sokkal jobb a kártyázás. Egyébként a női sakkozók bizonyítják a leginkább, hogy a nők az agyuknak sokkal kisebb részét használják. Hiszen lám-lám, ezeken a sakkolimpiákon a nagy emancipátorok nem szorgalmazzák azt, hogy a nők és a férfiak vegyesen játsszanak egymás ellen.

A rágógumin való kérődzés jellemzően huszadik századi jelenség. Korábbi időkben semmiféle szükségét nem érezte az ember, hogy rágózzon. Valószínűleg ma sem érezné senki, ha nem reklámoznák a rágógumit úton, útfélen. Azt, hogy ezeken a reklámokon kik keresnek milliókat, nem lehet tudni, de egy biztos: azért hirdetik a rágógumit annyi helyen, hogy elbutítsák az embereket.

A rágózás ugyanis kimutathatóan butító hatású, mivel vért von el az agyból. Aki hosszabb ideig rágózik, előbb-utóbb feji vagy nyaki fájdalmakat tapasztal. Ez azért van így, mert az illető agysejtjei elkezdtek elpusztulni. Ezt a mélyen tisztelt Orvosi Kamara is nagyon jól tudja, de egyelőre nem emelte fel a szavát, mint tette azt oly sok más „fontos” ügyben. Amikor rágógumin kérődző embert látunk ránézésre megmondhatjuk az illetőről, hogy ostoba. Gondolom mindenki, aki még nem rágózta el az agyát tudja, hogy a rágógumi nem csak egészségtelen, de környezetszennyező is; egyesek összevissza köpködik a gumijukat, ezért felváltva kell kerülgetni a kutyaszarral.

A hízás csak a nők problémája. Férfiembernek egyáltalán nem árt, ha van egy kis pocak, sőt. Ilyen egyszálbelű palit úgyse vesz komolyan senki, a többi duma meg a koleszterinről és a szívről csak a szokásos hülyítés. Persze az se jó, ha valakiből olyan dagadék állat lesz, mint mondjuk a Pa-Dö-Dö, de azért nem kell túlzásba vinni a fogyózást. Ha az ember jó tápláló, magyaros kosztot eszik, akkor elkerülhetetlen, hogy néhány kilót felszedjen, de a bökkenő az, hogy mást minek egyen? Éljen salátán meg biokaján az, akinek hét anyja van!

A tantrikus szexet a Távol-Keleten találták ki, az ottani nehéz körülmények között élő embereknek, hogy a szexet felhasználva elviselhetőbbé tegyék nekik az életet. Először csak az élvezetek elnyújtására, később vallási célokra is használták. Nyugaton az ezoterikus eszmék elterjedésével együtt lett egyre népszerűbb, sokan érdeklődnek az ilyen homályos tanítások iránt.

Egyszerűen felfoghatatlan, hogy a 21. században élnek olyan emberek, akik ezt képesek komolyan venni. Számos gyanús módszerről hallani, mint a légzés irányítása, vagy hogy "felpörgetni a gecit a fejbe", amelyek hosszú órák párban való kitartó gyakorlásával tisztázatlan és kétes kimenetű eredményre vezetnek. Olyan külhonba szakadt honfitársnőnkről is tudni, akinek indián szeretője a tantrikus szex lelkes gyakorlója volt, majd a kapcsolat végeszakadtával országunkba hazatérve, többé semmi sem volt már jó neki. Ez az egész hókuszpókusz másra sem jó, csak hogy a kéjelgés és a semmittevés bűnös mocsarába taszítson, hiszen tisztességes, dolgozó európai embernek sem ideje, sem kedve nincs órákig bohóckodni a másikon.

Porfészek, jó sok csinadrattával. Azért nőtt ilyen nagyra, mert véletlenül túl magasra építették a templomtornyot a faluban, és a környéken mind odamentek megnézni, aztán beleragadtak a jó nagy sárba és még mindig ott élnek, ha meg nem halnak.

Kár erre annyira büszkének lenni. Más komoly teljesítményt nem nagyon tud felmutatni ez a város.

A Pápa a magyar és az egész katolikus egyház feje, ő a Krisztus földi helytartója. Hagyományosan a pápák hatalmas templomokat, úgynevezett bazilikákat építenek. Ezeket általában telepakolják arannyal meg egyéb drágaságokkal, amiket a világ szegényeitől lopnak el. És még van képük „szegénységi” fogadalmat tenni, inkább kellene azt meggazdagodási fogadalomnak nevezni! Pedig a Vatikánban a pápa nem csak egyházfő, hanem ő az uralkodó is. Nagyon nagy tisztelet övezi, aki látja, rögtön kezet csókol neki.

De a pápák nem mindig éltek tiszteletre méltó életet; régebben sokszor gyalázatosan viselkedtek: nőztek, alkoholizáltak, de nem egy homokos is volt közöttük. Azok olyanok voltak, hogy ha lett volna lehetőségük, még drogoztak is volna. Persze a huszadik századtól kezdve ilyen már nincs, őket is elérte a civilizált élet. Reméljük, egyszer a pápai alattvalók, a papok is megtanulják mi a tisztesség; ők ugyanis gyakran még mindig nem tudják, hogy a kisfiúk feneke nekik tabu! Ezt is belevehetnék a híres fogadalmukba.

Az amerikai emberek ostobák. Persze nem tehetnek róla, hogy kimosták az agyukat, és mindenkinek az az álma, hogy milliomos legyen vagy sztár. Ez a híres amerikai álom. Magyarországról bezzeg azt se tudják, eszik vagy isszák. Maguktól nagyon el vannak szállva, és azt gondolják, az ő országuk tökéletes. Arról persze mélyen hallgatnak, hogy mennyi csóró meg hajléktalan van Amerikában. Jó lenne látni egy felmérést, hányan halnak meg az utcán, hány gyerek esik áldozatul a drognak és hányat lőnek agyon a saját osztálytársai. Meg az is érdekelne ám, hogy mi van azzal a sok négerrel meg mexikóival. Csak mert fekete lett az elnök, nem oldódnak meg ettől a problémák!

Az ember öntudatlanul is igyekszik megvalósítani önmagát, egész életében a számára fontos értékek alapján cselekszik. Sokan kutatják az élet értelmét, figyelmük középpontjában az önmegvalósítás áll, de közben fogalmuk sincs, kik is ők valójában, és mi is a dolguk itt. Az ilyen emberek élete aztán legtöbbször félresiklik, megkeserednek, lecsúsznak a társadalmi ranglétra legaljára. Legjobb az, ha az emberek minél fiatalabb korban megtanulják, hogy azok, akik ún. önmegvalósításra törekednek, délibábokat kergetnek egész életükben. Az igazi önmegvalósítás az, ha az ember bemegy egy üzletbe, előveszi a pénztárcáját és megveszi magának azt, amit szeretne.

A fűszerek az ételek ízesítésére szolgálnak, és egy részüknek ott van a helye minden rendes háztartásban. A magyar konyha évszázadok óta használja többek között a sót, a borsot, a köménymagot vagy a cukrot, és ezekkel nincs is semmi probléma. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy újabban kezdenek divatba jönni olyan ún. egzotikus készítmények, mint a kurkuma, az oregano, és más olyan fűszerek, melyeknek az ember még a nevét sem képes megjegyezni. Ezekkel kapcsolatban egyértelműen kijelenthető, hogy valójában teljesen szükségtelenek, a négy alapíz nélkülük is könnyedén létrehozható, és minden reformkonyháról szóló hablatyolás ellenére sem nevezhetők rendes fűszereknek, nem többek egyszerű divathóbortnál, majmolásnál.

A kőolaj egy, a föld mélyében található anyag, amit a kutatók sem igazan tudnak, hogy hogyan keletkezett és hogy mennyi van belőle. Ez annál is nagyobb probléma, mert bármilyen meglepő is, az egész életünk összefügg vele. Például a kőolajból készül a benzin, meg a gázolaj, ami a robbanómotorok üzemanyaga. Ezekben a zavaros időkben mindenki, akinek van egy kevéske megtakarított pénze, jobban teszi, ha vesz minden nap tíz liter kőolajat, és úgy vigyáz rá, mintha a kincsesládája volna.

Nem mindegy? De most őszintén. Bevalljuk, először megbeszéltük, hogy nem foglalkozunk politikával ezen a blogon, mert nem látjuk értelmét, de most mindenki annyira ezzel az amerikai kutyakomédiával van elfoglalva, hogy kénytelenek vagyunk írni róla. Szóval elkeserítő, hogy magukat komolynak tartó emberek nap hosszat tudnak azon vitatkozni, hogy most az öreg ember a jobb vagy a másik, az a fekete. Hát teljesen mindegy. Nem kell ezen órákat okoskodni, sokkal inkább vissza kell menni az irodába, a gyárba, azaz a munkahelyre és dolgozni kéne, mint ezen az ostobaságon vitatkozni. Mikor veszik már végre észre a nagyokosok, hogy ez az egész egy nagy szemfényvesztés? Ugyis az uralkodik, akinek pénze van és tudja mozgatni ezeket az embereket. Az egész csak egy színjáték, hogy az egyszerű embereket megtévessze és lehessen izgulni meg tapsolni hozzá. Hát köszönjük, mi ebből nem kérünk.

Mert mindenki azt várja, hogy a sült galamb a szánkba röpül attól, hogy az öreg és a néger csatájában valamelyik nyer. Vegyük végre tudomásul, hogy ezek nagyban tesznek ránk magyarokra, meg úgy általában mindenkire! Csak a maguk hatalma meg a pénz érdekli őket. Egyébként is épp elég nagy baj, hogy egy öregember és egy néger között lehet csak választani. Ez túl sok jót nem ígér. Nem értem, miért nem lehetett egy tehetséges jókiállású fiatal fehér embert jelölni. Ebből is látszik, hogy Amerika, amit állandóan majmolni akarnak a nagyokosok, igen nagy bajban van. Nem véletlen, hogy a pénzügyi krízis is onnan indult el.

Köztudott, hogy Magyarországon több bor fogy el, mint amennyit megtermelnek, sok az olyan bor, amely szőlőt még csak nem is látott, ezeket speciális vegyészeti eljárásokkal és alapanyagokkal, tablettákkal hamisítják. Ugyanakkor a borokkal kapcsolatos túlzott igényeskedés teljesen indokolatlan. A legnevetségesebb az ún. "jó borok" szakértő módon való kóstolgatása, szagolgatása. Ez a túlzott finomkodás nőies, a nemi identitásában bizonytalan jellemet feltételez. Sajnos manapság ez az egész képmutatás leginkább csak arra való, hogy megmagyarázzák maguknak, miért került egy halom pénzbe egy-egy "borkülönlegesség". Az olcsó árkategóriában is lehet jó borokat találni, sőt a Tescoban például a közép kategóriájú borokhoz is viszonylag olcsón juthatunk hozzá, ilyen pl. a tramini. Az sem véletlen, hogy régen a "jó borok" közé számító egri bikavért ma kólával isszák.

Bár nagyon sok ember, sok szülő és persze gyerek rajong a mesékért, ezt nagyon rosszul teszik. Mert a mese és ezek a mesés dolgok, amiket itt ott árulnak  károsak az emberekre meg a gyerekekre, mert elvonja  a figyelmet a fontos dolgokról. Megfigyelhető, hogy amikor mesét mondanak a gyerekeknek, az olyan, mintha hipnotizálnák őket. Ezért lesz TV- és mozifüggő. A sok filmtől aztán szó szerint elmegy az eszük, mert amikor nézik, akkor teljesen stresszes lesz az agyuk, a testük viszont egy helyben van és nem mozog, például ha csatajelenetet néznek. Ettől lesznek az emberek teljesen betegek meg idegbajosak. Nem véletlen, hogy most sokkal több a beteg ember, mint korábban. Ott van például az a Harry Potter, az is teljesen megbolondította az embereket és semmire sem volt jó. Hát érdemes ezekért a dolgokért megőrülni?

 A kutya az ember legjobb barátja, és ezt még azok is elismerik, akik a macskákat jobban szeretik. A kutyákkal rengeteg időt el lehet tölteni, lehet velük sétálni a parkban, vagy vadászni az erdőben, de ha csak a simogatás kedvéért tartjuk őket, az is érthető, mert kedves állatról van szó.