Rájöttem!

Az élet a legnagyobb kincs. Mégis sokan nem tudnak vele mit kezdeni, nem is érdemlik meg, hogy megszülessenek. Az élet ugyanis arról szól, hogy mindenki megtalálja a maga feladatát a világban, illetve egy társat, akivel utódokat hoznak létre. Akinek nem erről szól az élete, az nem normális: ide tartoznak az elmebetegek, a különböző fogyatékosok, a homokosok és más perverzek, a drogosok, deviánsok és a másokon élősködő bevándorlók. Sokan meg azt hiszik, hogy az élet játék, meg csak szórakozás, hát ők nagyon tévednek. De majd úgyis megtanulják – a saját kárukon!

Sajnos az utóbbi időben népszerűek lettek a ritka keresztnevek. A budapestii óvodákban Csengék játszanak Zoárdokkal, meg Kiarák Zoékkal, a vidéki myvipes cigányok között a Raffaelek és a Vivienek mellett már az Alfonso és a Leona lett a menő. Ezt a káros névadási gyakorlatot a média is hergeli, hiszen hogyan kerülhet képernyőre olyan ember, akinek a neve Joshi Barat. Pedig most már tudományosan bizonyított tétel, hogy a ritkább keresztnevek tulajdonosai, gyakrabban követnek el bűncselekményt, mint akiket Józsefnek vagy Máriának hívnak. De hát emlékezzünk csak, hogy hívják a veszprémi kézilabdás brutális gyilkosait? Iván és Raffael.

Harcművészetnek, vagyis karaténak azt nevezik, amikor valaki idétlenül kalimpál és közben fejhangon rikoltozik. Ezek, az úgynevezett küzdősportok Ázsiából származnak, ugyanis ott van a legnagyobb gond az emberek idegeivel. Azonkívül, hogy ez az idegeskedésbe öltött vagdalkozás teljesen felesleges, a harcot csak a gyávák próbálják meg művészetnek eladni. A rendes ember ha bunyóba keveredik, akkor szépen bemos egyet jobbról, aztán kész és nincs ez az idétlen ugra-bugrálás.

A rendőrség arra hivatott, hogy megvédjen minket a bűnözőktől. Sajnos nálunk a rendőrök egy része maga is bűnöző, a maradék pedig egyenesen retteg a bűnözőktől. Ami persze nem is csoda, hiszen Magyarországon csak a gyilkosoknak, tolvajoknak vannak jogai, ha egy rendőr csúnyán néz rájuk, rögtön jönnek a jogvédők meg az ombudsman, és elítéli a szerencsétlen rendőrt, aki csak a dolgát akarja végezni. És ne higgyük, hogy ez a cigányok miatt van így! Akinek egy csepp esze van és nyitva tartja a szemét tudhatja, hogy ebben a helyzetben a cigányok csak eszközök, a háttérben egészen más valakik állnak!

Köztudott, hogy hazánk népessége folyamatosan csökken. Leszámítva azt a kisebbségben lévő, de egyre bővülő réteget, akik nem törődve az átlagon aluli életkörülményeikkel, azért vállalnak gyereket, hogy az utánuk járó segélyeket felvehessék, a normális, tisztességesen dolgozó emberek egyre kevesebb gyereket tudnak, ill. mernek vállalni. Igaz ugyan, hogy a társadalom sokféle módon próbálja támogatni őket, mind erkölcsileg, mind anyagilag, különféle segélyekkel, kölcsönökkel, de látva a mai szomorú gazdasági és politikai helyzetet, minden felelősség tudattal rendelkező ember joggal gondolhatja úgy, hogy minden egyes gyerekkel csak újabb túszt ad az állam kezébe.

Lehet róla ömlengeni, hogy mekkora zseni meg politikus, de azt mindenki tudja, hogy Churchill először is alkoholista volt, amivel a britek érdekes módon nem dicsekednek. Azzal sem, hogy ő volt Európa árulója, a bolsevizmus szálláscsinálója, vagyis csak egy sötét gazember. Neki köszönhetjük a ruszkikat meg a kommunistákat! És ha már az egyik oldalt kritizáljuk, mert lebombázott városokat és elpusztított több százezer civilt, akkor őket milyen alapon mentjük fel? Épp ezért Churchill semmivel sem jobb Sztálinnál vagy Hitlernél. Megérdemelte, hogy leöntötték a szobrát vörös festékkel!

Itthon is divatba jöttek a fesztiválok. Évente több fesztiválja van a bornak, a sörnek, a pálinkának de még a kocsonyának, a mangalicának a káposztának, a zsidóknak vagy az isten tudja minek. Az emberek meg hanyat-homlok rohannak, ha meghirdetnek valami fesztivált, mintha valami különleges dolog történne azokon a híres fesztiválokon. Aki már valaha is járt ilyen szemfényvesztésen nagyon jól tudja, hogy nem szólnak azok a fesztiválok másról, mint arcátlan pénzlopásról. Mert ugye nem elég, hogy belépőt is fizetettnek az emberekkel, de aztán borsos áron árulják az adott alkalomra felmelegített kocsonyát, a kanás bort, meg az ízesített metil alkoholot. Normális ember akkor eszik kocsonyát és akkor iszik bort, amikor megkívánja és nem akkor, amikor nagy tömegben kell sorban állnia érte. 

A tudományosélet egy olyan szókreálmány, ami rendkívül jól példázza a magukat műveltnek tartó emberek fensőbbségtudatát. Egyszer egy jóérzésű embernek végre be kellene mennie a Tudományos Akadémiára, és feltenni a kérdést, hogy mégis, miért gondolják úgy a drága professzor urak, hogy az ő életük bármiben is különbözne az egyszerű ember életétől? Miért kell még a privát dolgaiknak is a "tudományos" jelzőt kölcsönözni? Talán ők Pythegoras-tételt esznek reggelire?

Amerikai őslakosok, az indián regényekből közismert idealisztikus figurák, akik félmeztelenül lopakodva cserkészik be ellenfeleiket, a gonosz fehéreket, (vagyis minket!), hogy aztán hangos csatakiáltás közepette lemészárolják és megskalpolják őket. Az indián kultusz létező, de megmagyarázhatatlan jelenség, az indián regények máig népszerűek, sokat meg is filmesítettek közülük, sőt olyan esetekről is hallani, hogy felnőtt, fehér emberek sátrakban laknak és magukat tollakkal díszítve próbálják meg ápolni az indián hagyományokat.

Ennek a gyerekes viselkedésnek az lehet az oka, hogy az amerikai őslakosoknak olyan értékeket és erényeket tulajdonítanak, amelyekkel nem rendelkeznek, hiszen a valóságban szerencsétlen hájas alkoholistákról, drogfüggőkről van szó. A magukat tollakkal díszítő fehér embereknek pedig bizonyára nem szükséges külön felhívni a figyelmüket arra, hogy a ma élő indián férfiak közül majdnem mindenki homoszexuális. Az is intő jel, hogy azok a kamaszok, akik túl sok indiános könyvet olvasnak, azoktól teljesen összezavarodva, felnőttkorukra kivétel nélkül, ábrándozó, szerencsétlen hülyék lesznek.

A bulímia egy olyan "betegség", aminek következtében egyes nők rövid időn belül rengeteget zabálnak, hogy aztán az egészet kihányják, mert félnek az elhízástól. Ez is ugyanolyan marhaság, mint az anorexia. Ha valaki dagadt, akkor minek zabál? Ha meg nem dagadt, akkor végképp érthetetlen, mi bajuk van. Ezeket a nőket nem betegként kéne kezelni, hanem belenyomni az orrukat a saját hányásukba, mint a kutyáét, ha másképp nem képesek tanulni! Nem a szemfényvesztő pszichiátria kell ezeknek, hanem jól elbeszélgetni a fejükkel.

A digitális fényképezők megjelenésével egyesek még mindig ún. fotóművészeknek tartják magukat. Saját újságjaik vannak, könyveket adnak ki, kiállításokat tartanak és még mindig úgy próbálják eladni a fényképészetet, mintha az valamiféle szakma lenne. Attól érzik magukat művésznek, hogy egymás vállát lapogatják rosszul megvilágított kiállítótermekben színes ingben és boros pohárral a kezükben. Megállapítható, hogy egy egyszerű kis automata fényképezővel, bárki nagyon jó fotókat készíthet, de persze ezekért a képekért ne várjon komoly minisztériumi ösztöndíjra, mert azokat már kiosztották.

A galamb évezredek óta a béke szimbóluma. Reptében hozza-viszi az olajágat, békét hirdetve a Föld országai közt. Gyakran halljuk emlegetni, hogy valaki galamblelkű, vagyis békés lelkületű ember. Egészséges ember azonban az ilyet kikéri magának: az állatvilág hajléktalanja jobb, ha nem költözik be senki lelkébe. A galambok undorítóak, teleszarnak mindent, ráadásul mindenféle veszélyes betegséget is terjesztenek. A sok félnótás vénasszony meg eteti őket, a Lehel téren vagy a Ferenciek terén meg már nem is lehet megmaradni, annyi a galambszar! Ha egy galamblelkű ember lelkében ugyanolyan mocsok van, mint egy belvárosi párkányon, akkor abban semmi vonzó nincsen!

"Nem a ruha teszi az embert!" - tartja a közmondás, vagyis, hogy a ruha nem minden, a belső értékek számítanak igazán. De ugyan ki hiszi ezt el?! Az ilyen közmondásokat a tehetős emberek találták ki és terjesztették el a szegény emberek vigasztalására. A gazdagok mindig is nagyon jól tudták, mi az, amivel kitűnhetnek az egyszerű pórnép közül - a kinézetükkel, vagyis a ruhájukkal! Ez teljesen természetes, hiszen a természet is ezen az elven működik. Ahogy a madarak is a színes tollaikkal kápráztatják el a másik nemet, úgy az emberek is arra törekednek, hogy a szép ruhájuk miatt mindenki felfigyeljen rájuk. Szerezz be egy átlagos, szerény lányt, vidd el fodrászhoz és csináltass neki valamilyen alternatív frizurát. Ezután cseréld le az SZTK-keretes szemüvegét egy szexis keretre, adj rá egy dögös pólót meg egy csípőnadrágot, és máris van egy jó csajod!

Az atlétikában a futás azért unalmas, mert mindig a négerek nyernek. Régen még jobb volt, mert nem volt annyi néger, most meg már az is szerencse, ha van legalább egy versenyző, aki nem néger. No, annak lehet drukkolni! Ezeket a hosszútávfutó számokat meg mindig ilyen pálcikapéterek nyerik, akik amúgy is minden nap ennyit szaladgálnak a sivatagban, hogy elmenjenek a postára vagy a piacra.

Meg aztán vannak a dobószámok, ahol mindenki doppingol, de csak bennünket, magyarokat tiltanak el, pedig ugyanúgy mindenki nyomja a doppingot, csak másokkal ezt nem merik megcsinálni. Az a sok új világrekord sem véletlen ám az olimpián… A gazdagok csalhatnak, mert nem tudják őket ellenőrizni. A szegény kicsi országokat meg minden eszközzel lejáratják. Csakhogy bizonyítsák: mi aztán tökös srácok vagyunk! Az ilyen szemétséget csak velünk, magyarokkal lehet megcsinálni, mert tutyimutyik vagyunk. Mert a többiek azok szűzlányok, mi? Gyenge a magyar sportdiplomácia, sajnos.

Az olaszok a legjellemzőbb példái a sikeres marketingnek. Nem csinálnak semmit kétezer éve és mégis mindenki ismeri őket, sőt a butább, tanulatlan emberek lelkendezve beszélnek róluk. Mert hát hogyan is néznek ki ezek az olaszok. Azóta, hogy megbukott a Római Birodalom, abból próbálnak megélni, hogy ők a rómaiak leszármazottai. De ha az ember tűzetesebben megvizsgálja őket, hát sok jót nem lehet róluk elmondani. Nézzük csak. A nyelv elprimitívesedett, a latinnak lett egy vidéki tájszólása, az ókori romokat széthordták, kivéve azokat, amiket a homok meg a föld be nem temetett. Csak azok élték túl az esztelen kapzsiságukat. A katonai erényeikről maximum a katonazenekarok szintjén lehet beszélni. Katonai fegyelmet meg legfeljebb a hadifogolytáborokban tanulhattak, ahol sűrű vendég volt az úgynevezett olasz katona. A kajáikat lopták, lásd a spagettiről írottakat, valamire való színészi produkciót csak a focipályán lehet tőlük látni. A turistákat jó balkáni módra rendszeresen átvágják, az útjaik járhatatlanok, közlekedési kultúrájuk a hangos ordibálásnál ér véget. Az emberiség nagy asztalára semmi kézzel foghatót nem tettek le, oda csak lopkodni és nyavalyogni járnak.

Alapvetően két macskaféle létezik: a mindennapi házimacskák, illetve a nagymacskák, melyek legjellemzőbbje az oroszlán. A házimacskákat azért tartjuk, mert jó őket simogatni, mivel a szőrük a punci szőrére emlékeztet. Így lehet, hogy akkor is elviseljük őket, ha maga az állat egy undorító kis görcs. Bezzeg az oroszlán! Ez az állat távolról sem a pinára emlékeztet, annál sokkal férfiasabb jelenség. Ő az állatok királya; ember és állat egyaránt retteg, ha üvölt, hát még ha a száját is kitátja!

Az elhelyezkedés érdekében sokan éveket töltenek a diploma megszerzésével, mert úgy gondolják, hogy biztos állást, jó fizetést és társadalmi rangot biztosít. A diploma valamely felsőoktatási intézményben szerezhető meg, ezzel igazolható, hogy ki milyen iskolát és milyen eredménnyel  végzett el. Az igazság azonban az, hogy a diploma nem több egy darab papírnál. A lényeg, hogy  meglegyen, de annak, hogy ki, milyen eredménnyel végzett, annak az égvilágon semmilyen jelentősége nincs. Sőt, sok olyan állás van, pl. a logisztikai cégeknél, ahol még azt se kérdezik, milyen iskolában szerezte a diplomát. Akár vásárolhatunk is magunknak egyet, nem néz utána senki, úgy is a gyakorlat számít. A lényeg a jó kommunikáció, hogy szimpatikus, értelmes ember benyomását keltsük, ehhez viszont nem kell értékes éveket pazarolnunk az iskolapadban.

A gasztronómia azt jelenti, hogy akinek van felesleges pénze és nem kell folyton rohannia meg melóznia, az a kajálásból ilyen művészetet, kultúrsznobságot csinál. Mindenféle tengeri herkentyűket (pl. szusi), meg ilyen-olyan távoli országokból hozott egzotikus ételeket esznek, és előadják, hogy ők mekkora ínyencek.

A valóság ezzel szemben az, hogy az étkezésből ilyen finomkodó csipegetést csinálni csak buzeráns divatfiúk szoktak, mert rendes ember nem csinál gondot az étkezésből: eszik, mert ennie kell, és nem is válogat. Aki nem bírja megenni a pacalt vagy a debrecenit, az szégyellje magát!

A legtöbb ember soha sem tudja meg milyen is az a jó szex. Pedig a jó szexhez nem kell más csak egy férfi és egy nő, no meg egy kis fantázia. És a fantázia alatt nem két férfit vagy két nőt kell érteni, vagy egy nőt és egy állatot, esetleg kettőt. A jó szex, olyan, amit az ember szívből csinál, de keményen, és persze úgy hogy a partnerének is jó legyen. Csak az emberek sajnos buták a jó szexhez. Ez abból is látszik, hogy nagyon népszerűek az állatos szex filmek.

Szellemi fogyatékkal élni mindenki szemében borzasztó dolog. Ha ránézünk egy szellemi fogyatékosra, összeszorul a szívünk és áldjuk jó sorsunkat, hogy egészségesek vagyunk.

Pedig gondoljuk csak végig: az ilyen embert egész életében kényeztetik, szó szerint kitörlik a seggét, etetik, gondozzák, semmire nincs gondja. Sőt, egy-egy pajzánabb ápolónőről azt is feltételezhetjük, hogy még szexuálisan is kielégíti ezeket a szerencsétleneket. Ezek után mindenki döntse el magában, hogy olyan rosszul hangzik-e az ilyen élet.

Manapság sokat beszélnek az intelligenciáról, az értelmi felfogó képességről, különféle teszteket készítenek, hogy megállapítsák ki milyen eszes, milyen művelt, sőt megpróbálják az intelligenciát mesterségesen is előállítani. Vannak olyan emberek, akik azzal kérkednek, hogy milyen magas az IQ-juk, klubot alapítanak és okosabbnak tartják magukat a normális embereknél. Neves tudósok vitatkoznak azon, hogy fejleszthető-e az intelligencia, és hogyan lehet pontosan megállapítani, hogy ki milyen okos.

Pedig a válasz pofonegyszerű, nincs szükség rafinált tesztekre sem bonyolult elméletekre! Nem számít, hogy ki milyen művelt, hogy milyen csuda nagy koponya, mert nyilvánvalóan az a legokosabb, aki a legtöbb pénzt keresi!

A disszidens élete végéig hazátlan idegennek fog számítani az új hazájában. Sose fogadják el maguk közül valónak, hanem bevándorlónak fogják tartani. Az ember élje le ott az életét, ahol született. Nem véletlen, hogy magyarnak születtünk és nem mondjuk hottentottának! Aki meg mégis kitántorgott, az ne csodálkozzon, hogy megvetéssel beszélnek róla azok, akiknek volt bátorságuk itthon maradni. A költő se véletlenül mondta: „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!” Mert igenis, mi mást lehet mondani egy olyanról, aki egy jobb kocsi és jobb fizetés miatt feladta a magyarságát? Húzza meg magát, és főleg ne próbáljon belepofázni abba, hogy mi folyik abban az országban, amit elhagyott!

Állandóan változik a benzin ára. Hol lemegy, hol felemelkedik. Egyszerű ember azt gondolná, hogy ez a kitermeléstől, meg az ipari teljesítménytől függ, meg hogy ezt úgyse lehet kiszámítani. Pedig nagyon is lehet. Nyáron, amikor az ember szívesen használja a kocsiját, akkor magas a benzin ára, télen, amikor meg mindenki a kandallónál ül, akkor meg alacsony. És ha arra adna nekem valaki egy választ, hogy miért pont akkor rendelik el a szmogriadót, amikor a legalacsonyabb a benzin ára, sokkal okosabbak lennénk. Azt azért remélem senki sem gondolja, hogy a légszennyezettség miatt!

Sokat hallani arról, hogy különféle népek (pl. a japánok és a norvégok) bálnára vadásznak. Vannak mindeféle úgynevezett környezetvédő szervezetek, amik szerint ez halálos bűn. Persze ezek az urak nem szoktak arról beszélni, hogy az utcán emberek fagynak meg, mert szerintük ez nem fontos. Bezzeg a tengeri emlősök, (a bálna ugyanis állítólag nem hal) az ő boldogságuk nagyon lényeges ám! Lassan oda jutunk, hogy emberhússal etetjük ezeket az ocsmány dögöket, azokat az embereket pedig, akik kihalásszák őket, hogy legyen mit enniük, kikiáltjuk mindenféle bűnözőknek!

Hát nem, ezen az úton előbb-utóbb oda fogunk jutni, hogy már Ráckevére sem mehet el pecázni az ember, mert bármelyik pillanatban feltűnhet néhány állig felfegyverzett greenpeaces, és oda a baráti horgászás. És még valami: ha szívünkre tesszük a kezünket, nem lehet megérteni a japánokat? Kicsi sárga emberek (mindenük kicsi ám!), akiknek néha kell valami öröm is. És mi lehet nagyobb öröm, mint kivégezni egy idegesítő óriáshalat?

Az aranyér aranyat ér! Hogy miért? Mert bár egy kellemetlen betegség, tudvalevő, hogy minden igazán nagy koponyának aranyere volt. Beethoven és Mozart, Pascal és Descartes, Napóleon és Neró egyaránt a végbelében hordta a nagyságát.