Az atlétikában a futás azért unalmas, mert mindig a négerek nyernek. Régen még jobb volt, mert nem volt annyi néger, most meg már az is szerencse, ha van legalább egy versenyző, aki nem néger. No, annak lehet drukkolni! Ezeket a hosszútávfutó számokat meg mindig ilyen pálcikapéterek nyerik, akik amúgy is minden nap ennyit szaladgálnak a sivatagban, hogy elmenjenek a postára vagy a piacra.
Meg aztán vannak a dobószámok, ahol mindenki doppingol, de csak bennünket, magyarokat tiltanak el, pedig ugyanúgy mindenki nyomja a doppingot, csak másokkal ezt nem merik megcsinálni. Az a sok új világrekord sem véletlen ám az olimpián… A gazdagok csalhatnak, mert nem tudják őket ellenőrizni. A szegény kicsi országokat meg minden eszközzel lejáratják. Csakhogy bizonyítsák: mi aztán tökös srácok vagyunk! Az ilyen szemétséget csak velünk, magyarokkal lehet megcsinálni, mert tutyimutyik vagyunk. Mert a többiek azok szűzlányok, mi? Gyenge a magyar sportdiplomácia, sajnos.
