A magyar mindig kalandvágyó, férfias nép volt, akik szerették a szép tárgyakat, a kihívásokkal teli, értékteremtő életet. Mivel nagyon szerettek lovagolni, nem tudtak megmaradni sokáig egy helyen, mert a lovak minden füvet felfaltak egy idő után. Ezért kerestek olyan lakóhelyet, ahol eleget esik az eső és dúsan nő a fű. Amikor aztán megérkeztek a Kárpát-medencébe hamar rájöttek, hogy az őslakosok mindenben alacsonyabb szinten állnak, mint ők, és a vidék is szép, ezért itt maradtak, hogy segítsenek rendbe hozni a dolgokat. Persze joggal merül fel a kérdés, hogy nem-e lett volna szerencsésebb mások helyett magukkal foglalkozni, és nyugodtabb helyet keresni, de az igazság az, hogy a magyar már csak ilyen, önzetlen.