A költők általában tüdőbajos, gyenge emberek, akik nem értenek semmihez, viszont verik a mellüket, hogy ők mennyire fontosak. Pedig a munkásságuk semmivel nem viszi előbbre a társadalmat. Verseket írni bárki tud, sőt, már az óvodások is tudnak rímeket faragni. Érdemes megnézni néhány ünnepelt, ingyenélő költő verseit: teljesen érthetetlen zagyvaság mind. A társadalmunk mégis őket ünnepli, róluk nevezik el az utcákat, nem pedig mondjuk egy mérnökről, aki olyan szerkezeteket alkot, ami másoknak jó és hasznos is. Gondoljunk csak bele, mi lenne a világból költők nélkül, aztán abba is, hogy mi lenne velünk, ha nem lennének mérnökök? Nem kérdéses, hogy a kettő közül melyik járna katasztrofális következményekkel az életünkre nézve!