A disszidens élete végéig hazátlan idegennek fog számítani az új hazájában. Sose fogadják el maguk közül valónak, hanem bevándorlónak fogják tartani. Az ember élje le ott az életét, ahol született. Nem véletlen, hogy magyarnak születtünk és nem mondjuk hottentottának! Aki meg mégis kitántorgott, az ne csodálkozzon, hogy megvetéssel beszélnek róla azok, akiknek volt bátorságuk itthon maradni. A költő se véletlenül mondta: „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!” Mert igenis, mi mást lehet mondani egy olyanról, aki egy jobb kocsi és jobb fizetés miatt feladta a magyarságát? Húzza meg magát, és főleg ne próbáljon belepofázni abba, hogy mi folyik abban az országban, amit elhagyott!