A rágógumin való kérődzés jellemzően huszadik századi jelenség. Korábbi időkben semmiféle szükségét nem érezte az ember, hogy rágózzon. Valószínűleg ma sem érezné senki, ha nem reklámoznák a rágógumit úton, útfélen. Azt, hogy ezeken a reklámokon kik keresnek milliókat, nem lehet tudni, de egy biztos: azért hirdetik a rágógumit annyi helyen, hogy elbutítsák az embereket.

A rágózás ugyanis kimutathatóan butító hatású, mivel vért von el az agyból. Aki hosszabb ideig rágózik, előbb-utóbb feji vagy nyaki fájdalmakat tapasztal. Ez azért van így, mert az illető agysejtjei elkezdtek elpusztulni. Ezt a mélyen tisztelt Orvosi Kamara is nagyon jól tudja, de egyelőre nem emelte fel a szavát, mint tette azt oly sok más „fontos” ügyben. Amikor rágógumin kérődző embert látunk ránézésre megmondhatjuk az illetőről, hogy ostoba. Gondolom mindenki, aki még nem rágózta el az agyát tudja, hogy a rágógumi nem csak egészségtelen, de környezetszennyező is; egyesek összevissza köpködik a gumijukat, ezért felváltva kell kerülgetni a kutyaszarral.