A divattervezők olyan homoszexuális emberek, akik nadrágokat rajzolnak és ezzel nagyon sok pénzt keresnek, és mindenki művésznek tartja őket. A valóságban persze nem lehet egy nadrágrajzolót mondjuk Munkácsy Mihályhoz hasonlítani, de sajnos olyen időket élünk, amikor ez már nem is meglepő. Ráaádásul ezeket az úgynevezett "kollekciókat" senki sem viseli, mert valójában nem is ruhák, hanem használhatatlan, cifra göncök.
A magyar ember kenyeret eszik, vagy legalábbis evett évszázadokon keresztül. Friss, fehér, puha kenyeret, amely tápláló és egyszerű is. Sajnos, mint annyi szép hagyomány, ez sem maradt meg: előbb megjelentek a különböző préselt, "extrudált" kenyerek, amelyek inkább emlékeztetnek poháralátétre, majd jött a bajor parasztkenyér, a szezámmagos kenyér, az aszaltparadicsomos kenyér, meg még ki tudja, milyen úri hóbort. Mi azért tudjuk: a divat jön és megy, a kenyér viszont örök. Lesz még idő, amikor újra akkor lesznek a legboldogabbak a kis lurkók, amikor az édesapa megszegi az új kenyeret. Isten adjon nekünk mindennapra friss kenyeret, Isten segítse meg szegény Magyarországot!
New York a felhőkarcolók városa, itt találhatóak a leghatalmasabb épületek a földkerekségen, árnyékuktól helyenként nem is látni az eget. Hangulatos Jazz-muzsika szól az utcákon, az emberek pedig hot dogot és hamburgert esznek mindenhol. Kevessé ismert tény azonban, hogy itt kizárólag buziknak és gazdag öreg amerikai nőknek van pénze megélni, valamint az őket kiszolgáló négereknek. A nagy üzleteket, azonban kizárólag hiányzó fitymával lehet nyélbeütni. Nagyon szomorú ez az aránytalanság, de sajnos jellemző Amerikára.
Manapság, a technika korában nagy becsben tartják a feltalálókat. Díjakat kapnak, sok fizetést, és még TV műsorokban is szerepelhetnek. Mindez csak azért furcsa mert gyakran nagyon sok pénzbe kerülnek a fejlesztgetéseik az adófizetőknek. Az egyszerű ember vajon látja-e bármi hasznát a részecske gyorsításnak, az áramlástannak, vagy egyéb hangzatos furcsaságoknak? A kérdés természetesen költői. Mégis, mindezek ellenére a média körülrajongja őket, idézik őket, mert amolyan önjelölt zsenik a feltalálók. Akinek viszont valami értelmes ötlete támad azt természetesen semmibe veszik. Tegyük fel a kérdést: kapott-e az az ember bármiféle elismerést is, aki mondjuk az ágyat feltalálta? És ehhez képest mégis mik ezek a modern ketyerék?
Mindenki ismeri azokat az embereket, akik a konfliktusaikat csak a hangerő emelésével képesek megoldani. Vizsgálatok kimutatták, hogy ezek az emberek azért csinálják ezt, mert alacsony az önbizalmuk, hibás az önértékelésük. Úgy tudjuk őket a legkönnyebben leszerelni, hogy hagyjuk, hadd kiabálják ki magukból minden fájdalmukat, mert ettől lenyugszanak, és innentől lehet velük értelmes, emberi módon kommunikálni. Ha betartjuk ezeket az utasításokat, az ordibáló emberek kezes báránnyá szelidülnek, és végül belátják, hogy AZ ORDIBÁLÁS SEHOVA SE VEZET!
A hamburger két zsemle között lévő, grillezett, fűszerezett kis húspogácsa, amely egy európai városról, Hamburgról kapta a nevét. Jellemző módon ma már ez is csak az amerikaiak monopóliuma, akik számos fajtáját és ízesítését fejlesztették ki és tömegesen árasztják el vele a világot. Ehhez rengeteg húsra van szükségük, ezért Afrikában olyan hatalmas marhacsordákat tartanak, hogy a kérődzésük során felszabaduló gázok már-már az ózonréteget veszélyeztetik. Azonban a hamburger napjainkban olyannyira elterjedt táplálékforrás lett, hogy a világszerte elfogyasztott mennyiséget lehetetlen lenne biztosítani újrafelhasznált hulladék élelmiszerek és egyébb ADALÉKANYAGOK nélkül. Az egyik ilyen a HÁNYÁSGÁTLÓ, ugyanis az erős ízesítés ellenére - többek között a napjaink rohanó világában elterjedt gyors étkezési szokások miatt is - a szervezet hajlamos lenne rá, hogy ezt automatikusan kiöklendezze. Ám egy felvilágosult, nyitott gondolkodású ember ezt is könnyedén a saját javára tudja fordítani; másnaposság, émelygés esetén, egy egyszerű hamburger is sokat tud segíteni, amely már csak azért is jobb hatással van közérzetünkre, mert finomabb és olcsóbb is a drága gyógyszereknél.
A Parlament, a Halászbástya, a Mátyás templom, a Lánchíd, egytől egyig olyan mérvádó építészeti alkotások, amik méltán emelik a magyar építészetet a világ építészetének élvonalába. De ugyanezt a magas szívonalat képviseli a Művészetek Palotája, vagy Makovecz Imre bármelyik épülete is. A magyar tudósok, építészek, művészek híresek szerte a világban, valóban van mire büszkének lennünk. Az szomorú csak, hogy elismerést ezért csak a legritkább esetekben kapunk, mindig inkább valaki mást divat éppen majmolni.
Amerikai sport, kis labdával játsszák és ütővel. A szabályokat viszont az amerikaiakon kívül senki sem érti, ezért ők a legjobbak a világon. Jellemző az amerikaiak találékonyságára, hogy ezt a zavaros szerencsétlenkedést úgy adják el, mintha komolyan vehető sport lenne. Ilyenkor lehetünk szomorúak, hiszen nekünk, magyaroknak is van ám saját, különb labdajátékunk, a méta. Vajon miért nem ezt játssza az egész világ? Mi rontottunk el valamit vagy a magyarság nem képes felvenni azt az erőszakos, üzleties tempót, amit a jenkik diktálnak? Nehéz kérdések ezek, de ha egy okos ember venné a fáradtságot és utánajárna a témának, évszázados dilemmákat oldhatna meg vele!
Mindig megy a vita a klímaváltozásról, hogy tudniillik van-e vagy sincs, gondot okoz-e, vagy sem, felmelegszik-e a planétánk, vagy esetleg pont fordítva, meg fogunk fagyni hamarosan. Nem mondom, biztos ez is valóban nagy probléma, de gyanús, hogy mindig akkor jön elő, amikor mondjuk a 13. havi nyugdíjat készülnek eltörölni, vagy egy új adót vezetnek be. Vagyis én azt mondom kezeljük helyén a dolgokat; majd amikor a klímaváltozás ideér, aggódjunk miatta, de a valós problémákról ne hagyjuk elterelni a figyelmünket!
Az ingatlannyilvántartást azért hozták létre, hogy a gátlástalan ügyvédek munka nélkül nyerészkedhessenek az állampolgárok pénzén. Kevesen tudják, de nagyon könnyen előfordulhat, hogy a lakás, amiben lakik, és amiért a családja generációk óta dolgozott, már régen nem az övé. Pár szerződésecske, meg ilyen papír és olyan nyilatkozat, aztán lehet menni a híd alá. És mit csinál mindeközben a rendőrség, meg a bíróság? Hát megmondom én: olvassa a bankszámlakivonatát és dörzsöli a tenyerét.
Divatos keleti torna. Főleg babonás nagyvárosi emberek űzik, úgy hogy sok pénzt fizetnek egy embernek, aki hajlong előttük ritmustalan zenére. A jóga lényege az, hogy sokáig kell egy pózban üldögélni és közben lassan levegőt venni. A sok hiszékeny ember pedig elhiszi, hogy attól, mert megfogják a bokájukat és lassabban vesznek levegőt örök életűek lesznek, sőt a szexuális életük is jobb lesz - lásd tantra jóga. Pedig az könnyen belátható, hogy senkinek sincs örök élete, a szexualitást meg semmi sem fokozza jobban, mint egy nagy adag hagymás rántotta és a konyhás kisasszonyok formás feneke.
Oroszország fővárosa. Olyan sokan laknak benne, hogy állandóan hatalmas dugók alakulnak ki napközben, ezért az autósok reggel bepelenkázva indulnak el otthonról, mert a dugóban képtelenség elvégezni az alapvető szükségleteket is! Sok gazdag és szegény ember is lakik ott, viszont az utóbbiaknak nincs elég pénzük arra, hogy megfizessék az élelmiszerboltok csillagászati árait, ezért lakókocsik oldalából vásárolnak.
Az agrárkultúra hatalmas elmaradása évszázadok óta, hogy nem definiálták a zöldség és a gyümölcs közötti különbséget. Senki nem tudja megmondani, hogy egy növény mitől zöldség, mitől gyümölcs, egyszerűen csak a szokás, ami szerint eldöntjük, hogy mit minek nevezünk. Kinek áll ez érdekében, és miért tartanak minket tudatlanságban?!
A metróállomásokon használják, hogy minél gyorsabban le lehessen jutni a föld alá és vissza. Budapesten megfigyelhető, hogy soha nem működik az összes, egy mozgólépcső mindig áll, általában éppen "javítás" alatt van, a rengeteg utas pedig egymást tapossa össze. Kevesen tudják, hogy ezeknek a mozgólépcsőknek semmi bajuk nincsen, viszont a "mozgólépcső-javítás" nagyon jó üzlet, és a zsíros megrendelésekből minden érintettnek lehullik pár morzsa, így mindenki jól jár - kivéve az utasokat...
Ez a különös nevű fejfedő tányérszerű alakjáról kapta a nevét. Régen minden rendőr ilyen fejfedőt hordott, de sajnos ezeket amerikai típusú baseballsapkára cserélték, így manapság már szinte alig látni a jó öreg tányérsapkát. Ez nagy kár, ugyanis a tányérsapkának van egy olyan tulajdonsága, hogy tiszteletet ébreszt az iránt, aki viseli. Hajdanán a rend tisztes őre, büszkén kihúzhatta magát tányérsapkájában, s hivatása gyakorlása közben fel s alá flangálva, az oldalán fityegő revolverrel, kivívta mások elismerését és könnyedén elnyerte bármely nő tetszését is.
Az ember azt gondolná, hogy a sportfogadás arról szól, hogy az ember elsétál a legközelebbi trafikig, fogad a kedvenc csapatára, aztán lehet izgulni, szurkolni: hajrá, győzzön a jobbik! Ezzel szemben valójában a pénzünket nem a jól ismert, mosolygós trafikus bácsinak adjuk, hanem egy olyan bonyolult bűnszervezetnek, akik komputerekkel kalkulálják az eredményeket, számítgatják, hogy kit hogyan forgassanak ki a pénzéből. Ettől aztán a szurkolás közben elfogyasztott fröccs sem olyan jó ízű, mint ahogy az alkalom indokolná. Nincs már becsület, ilyen mindennapi, egyszerű dolgokban sem többé.
A BL döntő és az egész Bajnokok Ligája több szempontból is egy nagy átverés. Egyrészt az egész Bajnokok Ligáját azért találták ki, hogy nehogy véletlenül egy kispénzű kelet-európai csapat megnyerhesse a trófeát. Másrészt tíz évre mindig le van osztva előre, hogy ki lesz a győztes, az összes meccs pedig csak színjáték. Úgy történik ez, hogy az úgynevezett "nagy klubok" tulajdonosai leülnek egymással, és átbeszélik a következő tíz évet, megállapodnak, hogy mindenki jól járjon, ami persze főleg a pénzek felosztását jelenti. Aki pedig bele akar köpni a levesükbe, azt kicsinálják. És nem árulok el azzal sem nagy titkot, hogy már csak néhány év és végre az izraeli bajnok is felülhet Európa trónjára. Ez ugyanis már eldöntött tény.
A maffia egy nagyon veszélyes olasz bűnszövetkezet, aminek a vezetője egy úgynevezett Keresztapa. Az egész úgy van álcázva, mintha csak egy család lenne, de közben bűnügyekkel foglalkoznak. Aki nem hűséges hozzájuk, vagy nem követi a parancsaikat, azt egyből kinyírják, de azt is, aki túl sok információt kiad róluk. A kezük mindenhova elér, a politika legfelsőbb rétegeitől az egyszerű kukásokig. Szerencsére ez Magyarországról nézve borzasztó vadregényesen hangzik, becsülje meg mindenki, hogy ilyen csendes életünk van nekünk itt.
„Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás!” – tarja egy régi sláger. Manapság, ha az ember tisztességesen akar megélni, akkor nemhogy nyolc, de egy óra szórakozás sem jut neki. Mert sem idő, sem pénz, de sajnos lehetőség sincs már arra, hogy az ember kicsit elengedje magát, megigyon egy sört a rég látott barátaival, elmenjen egy jó kis koncertre, megnézzem egy vidám filmet a moziban, vagy egyszerűen csak sétálgasson a kedvesével. A rég látott barátok rohannak, a koncerteken üvöltenek, a vidám filmek nincsenek, a sétálóutcákat meg légkalapáccsal verik szét. Persze ha azt is szórakozásnak vesszük, ahogy az emberrel a hivatalokban, a rendelőben vagy éppen a boltokban bánnak, akkor sajnos bőven kitelik a napi nyolc óra „szórakozás”!
A terroristák korunk sztárjai. Ha bekapcsoljuk a híradót, minden alkalommal hallhatjuk, hogy terroristák a világ valamelyik pontján pokolgépet robbantanak vagy lövöldöznek, ártatlan emberek vérét kioltva. Pedig ha jobban megvizsgáljuk, teljesen egyértelmű, hogy a terroristák csak azért juthattak idáig, mert a média folyton szereplési lehetőséget biztosít a számukra. Ha nem címlapon hoznák ezeket a szörnyű bűntényeket, jóval kevesebb megtéveszthető emberhez jutna el a rossz példa, és kevesebb lenne a terrorista is!
Valójában nonszensz, hogy űrkutatásról olyan emberek formálnak szakvéleményt, akik soha nem jártak az űrben. A NASA igazgatója minden bizonnyal okos ember, de honnan a fenéből tudná mi van a Holdon, ha még soha nem járt ott? De azért "okosakat" mondani biztos ő is tud. Abból, hogy valaki ilyen kevés tapasztalattal ilyen magas pozícióba juthat, az egyértelműen Amerikáról is elmond valamit: innen látni, hogy azért ott sincs kolbászból a kerítés.
Régen a nyár is ugyanolyan évszak volt, mint a többi: az emberek végezték a munkájukat, mint bármikor máskor. Arattak, szüreteltek, kereskedtek vagy címert festettek, mindenki tette a dolgát. Újabban azonban divatba jött, hogy nyáron mindenáron el kell utazni a tengerpartra, nem is ember az, aki nem megy legalább pár napra Horvátba vagy Görögbe. Nem csoda, hogy a rengeteg szabadságolás miatt megakad az ügymenet is a vállalatoknál és a hivatalokban, július-augusztusban gyakorlatilag meghal az ország. Az élelmes ember azonban már tudja, hogy ilyenkor lehet a legjobban dolgozni: a légkondicionált irodában csend és nyugalom fogadja, és amíg a "nyaralók" izzadtan tolakszanak a tömegben, addig ő fütyörészve hónapokra elegendő munkát végez el néhány nap alatt!
Büszke nép!
Számtalanszor olvashatjuk, hallhatjuk, hogy mi minden leleményességgel szolgáltuk Európa - a "Nagy" Európa - hírnevét. Mi találtuk fel az atomot, a golyóstollat, a dinamót, a cipőtalpat, a tányért, és még a végtelenségig lehetne sorolni, hogy mennyi praktikus eszközt. Évszazadokig védtük Európát - a "Nagy" Európát - a töröktől, orosztól, mongoltól, tatártól. A sorsunk mégis keserves. Mi ugyanis a hála? Hogy lábtörlőnek használnak, semmibevesznek minket. Nem szabad hagyni! Legyünk amik vagyunk: egy büszke nép!
A szakszervezet a baloldali bajkeverők játszótere, akik mindent elkövetnek azért, hogy ne kelljen dolgozniuk, éppen ezért minden lehetséges eszközzel, mondvacsinált problémákkal akadályozzák a normális munkavégzést. Nem véletlen, hogy a szakszervezetet a szocialisták találták fel, hiszen ez a fajta sumákolás csak rájuk jellemző. Még felháborítóbb, hogy a szakszervezeti aktivisták hatalmas pénzeket vágnak zsebre azért, hogy lázítsák a többi dolgozót, és sztrájkkal, munkabeszüntetéssel fenyegetőzzenek. Normális országban az ilyet úgy rúgják ki, hogy a lábuk nem éri a földet, csak nálunk lehet kiskirály az ilyen szarháziból.
Svájc egy kicsi, független ország, nagy hegyekkel és sok-sok tehénnel. Megbízható óráiknak, a jó minőségű, több funkciós bicskájuknak és az egyedi formájú sapkájuknak köszönhetően sikerül jó képet kialakítaniuk magukról. Mindez azonban nem elég egy országnak a megélhetéshez. A titok a híres svájci bankokban van. A svájci bankszámlákra hatalmas összegeket helyeznek el a bünözők, a világ minden tájáról, amit nyugodtan megtehetnek anélkül, hogy bárki rákérdezne, honnan van ez a rengeteg pénz. Sokszor előfordul, hogy a bank ügyfelei börtönbe kerülnek, vagy idöközben elhaláloznak, így az összeharácsolt vagyonra végül a svájciak teszik rá a kezüket.
