Széchenyi óta tudjuk, hogy milyen fontos a vasút az országnak: a vasútvonalak lüktető erekként hálózzák be a vidéket, összekapcsolják a nemzet különböző testrészeit. Mint annyi más dologban mi magyarok a vasútépítésben is tudtunk nagyot alkotni: egykoron bizony hazánk büszkélkedett a legsűrűbb vasúthálózattal Európában. Fejlődött is a gazdaság, szaladtak a vonatok Besztercebányáról-Aradra, Szabadkáról-Máramarosra, áramlott a sok termény és gyarapodott az ország. Aztán jött Trianon és a kommunisták, az eredmény pedig közismert: a vasút már nem az többé ami volt. A magyar területek új urai szamárhoz, bivalyhoz voltak szokva, nem csodás masinákhoz. Amit tehát a magyar felépített vesződséges munkával, az oláh, a rác, a tót tönkretette. A kommunisták pedig befejezték ezt a pusztítást. Ezért lett olyan a vasút, mint amilyennek ma ismerjük.