A fekete kontinens, ahol éhínség és mindenféle ragályok pusztítanak. Természetesen a gazdagabb országoknak erkölcsi kötelessége, hogy segítsenek a szegényeken, azonban az általános lelkiismeretfurdalás, amit a fejlett világban Afrikával kapcsolatban éreznek teljesen indokolatlan. Ha az afrikaiak nem csak a segélyekre várnának, hanem megtennének mindent, sorsuk jobbra fordulása érdekében, lenne esélyük, hogy javítsanak életkörülményeiken. Nagyon könnyű mindenért a gyarmatosítást felelőssé tenni, elfeledkezve mindazokról a civilizációs vívmányokról, melyek a gyarmatosításnak köszönhetők. A segélyek ömlesztése helyett meg kéne tanítani őket arról, hogy maguk kezébe vegyék a sorsukat. Ahogy a mondás tartja: hal helyett hálót kéne adni nekik, hogy megtanuljanak halászni. A feketék példát vehetnének a japánokról és a németekről, ők sem siránkoztak a háború után, hanem keményen dolgoztak, aminek meg is lett a gyümölcse.